Pillangó, mint jelkép
A várakozás szépsége és az átalakulás csodája
Mielőtt a pillangó szárnyra kel, sok viszontagságon kell keresztül verekednie magát; egy gombostűfejnyi tojásból tör ki a hernyó. A saját tojását eszi először és később is egyetlen feladata van, hogy egyen mégpedig sok-sok levelet, amíg százszor nagyobb nem lesz. Így készül fel az új életre.
Amikor felkészült, megtörténik a csoda: kitör kemény páncéljából, készen áll egy teljesen új életre.
Ahhoz, hogy gyermekeinket egyszer mi is kiengedhessük az életbe, segítjük őket, hogy felkészüljenek az önállóságra: tápláljuk őket, egyengetjük útjukat, felismertetjük velük a jót, a rosszat. Védjük őket, tanítjuk, kijavítjuk hibáikat. Egyszer csak megtörténik a csoda és felkészülten kirepülnek. A mi dolgunk pedig, hogy nyugodt szívvel, szeretetből, elengedjük őket.
„A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet…”
1 János 4 :18