Éves projektünk tervezete
I. rész: Ki vagyok én Krisztusban? Identitás felfedezése, megerősítése.
A tavalyi utolsó témakörünk a szeretet megtalálása, megélése, átadása volt a Krisztusban. Mivel nagyon rövid idő állt a rendelkezésünkre, ezért úgy gondoltuk, hogy idén elmélyedünk a témában kicsit hosszabban. Ezt az egész évet azzal szeretnénk tölteni, hogy meggyökerezünk és alapot veszünk, ahogy az írás is mondja.
Efezus 3:18 A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának,
MERT
János 13:35 Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.
Történet az elhagyott tojásról.
Egyszer egy farmer egy elhagyott sas tojást a tyúkanyó alá tett a tojások közé. Nemsokára valamennyi tojásból előbújt egy-egy kiscsibe és a kikelt sasfiókát a kiscsibékkel együtt táplálta a tyúkanyó. A sasfióka később már maga próbált magvakat, kukacokat és rovarokat csipegetni a földről. Bár arra született, hogy horgas csőrével húst egyen, mégis a csirkékkel maradt és állandóan ennivaló után kutatott, hogy életben tartsa magát. Nagy és otrombának érezte magát a többiek mellett. Hatalmas szárnyaival másokat megütött, miközben járt. A hangja miatt is kigúnyolták. Szomorú és boldogtalan volt. Egy napon észrevett egy éppen felette elrepülő nagy sasmadarat és vágyakozva nézte. Bár maga is sas volt, de nem tudott róla. Ha felfogja ki ő és mire teremtetett élvezhette volna a szabad életet.
Így viszont csak a túlélésért küzdött egész életében a baromfiudvarban.
A valódi értékünk felfedezésének egyetlen módja, ha Istennel szeretetközösségben élve elhisszük azt, amit Ő mond rólunk.
Isten gyermeke vagyok, mert romolhatatlan magból születtem, Isten élő és maradandó igéje által. (1 Péter 1:23)
A gonosz nem érinthet, mert Istentől születtem. (1 János 5:18)
Isten szemefénye vagyok. (5 Mózes 32:10, Zsoltárok 17:8)
Örök szeretettel szeret. (Jeremiás 31:3)
Isten alkotása vagyok. (Efezusi 2:10)
Krisztus elméjével rendelkezem. (1 Korinthus 2:16)
Az Úr vezet szüntelen. (Ézsaiás 58:11)
Mindenre képes vagyok Krisztuson keresztül, amire Isten elhívott. (Filippi 4:13)
A jó önértékelés lényege: ALKALMAS és SZERETETRE MÉLTÓ VAGYOK.
Gyermekekkel felfedeztetjük azt, hogy Isten gyermekei vagyunk, Isten szereti minket. Ő gondoskodik rólunk és védelmez minket. Az Ő alkotásai vagyunk. Nemcsak megteremt, hanem meg is tart minket.
A helyes önértékelés alakításában segítségünkre van Miklya Luzsányi Mónika: Engem Isten nagyon szeret c. könyve, amit együtt olvasgatunk és egy kislány elmesélése alapján beszélgetünk arról, hogy Isten lánynak, vagy fiúnak teremtett minket és egész életünkben azok is maradunk. Megbeszéljük a test részeit és azok funkcióját. Mire kaptuk, mire kell használnunk. Ez segíti önértékelésük formálódását, egymás és maguk elfogadását.
A mennyei áldások birtoklásának egyetlen feltétele van csupán a Biblia szerint:
Akik befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek, mindazoknak, akik hisznek az Ő nevében /János 1.12./
A szeretet-nyelvek
Jézus mondja:
„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! /Jn.13,34/
Felmerülhet bennünk a kérdés:
Hogyan tudunk mi is olyan tökéletesen szeretni, mint Jézus szeret minket?
Hogyan tudnánk kifejezni a legjobban a szeretetünket a másik felé?
Ha a szeretet nyelvén kommunikálunk egymással, nem kell feltétlenül szavakat használnunk. Sokszor elég egy kedves gesztus, vagy mimika, a szeretet öt nyelvéből valamelyik.
Elismerő szavak
Az elismerő szavakkal ki tudjuk fejezni, pozitív viszonyulásunkat, és véleményünket a másikról, vagy a másik által létrehozott dolgokról. A szavak tehát ebben az esetben többet érnek a cselekedeteknél.
Minőségi idő
Akinek a minőségi idő a legfőbb szeretetnyelve, az a rá irányuló figyelem hatására érzi leginkább azt, hogy őt igazán szeretik. Ez lehet egy beszélgetés, egy közös vacsora, vagy egy közösen eltöltött hosszú hétvége is. A kulcskifejezés az osztatlan figyelem, hiszen tévézés, olvasás közben nem lehet kapcsolatot építeni.
Ajándékozás
Az ajándékozás annak szimbóluma, hogy gondolunk a másikra. A szeretet látható jele. Nem szabad összekeverni azonban ezt a szeretetnyelvet az anyagiassággal, hiszen itt jelképes, apró ajándékokról, meglepetésekről van szó, az érték nem számít. Annak, aki ezt a szeretetnyelvet beszéli, már az is a megbecsülés jele, ha valaki időt szakít arra, hogy megtalálja számára a megfelelő ajándékot, vagy meglepje őt.
Szívességek
Annak, aki ezt a szeretetnyelvet beszéli, bármely cselekedet, amely megkönnyíti az életét, rengeteget jelent. A másik fél által elvégzett feladatok (bevásárlás, főzés, mosás, takarítás stb.) kicsiny szolgálatként foghatók fel, amelyek azonban tervezést, időt és fáradságot igényelnek.
Testi érintés
Az átölelés, hátba veregetés, kézfogás, a kar, váll vagy az arc figyelmes megérintése a szeretet vagy törődés kifejezése lehet. Azon személy számára, aki ezt a szeretetnyelvet beszéli, a fizikai jelenlét és az elérhetőség a legfontosabb. Egy-egy kedves mozdulat többet mond számukra száz szónál.
A megfigyelések és tapasztalatok alapján sokkal kiegyensúlyozottabbak azok a gyerekek lelkileg, akiket sokat ölelgetnek, babusgatnak, hiszen mindannyiunknak szüksége van gyengédségre.
Nálunk itt a Pillangó óvodában a gyermekek számtalan módon ki tudják fejezni a szeretetüket. Emellett az egész nap folyamán, amikor csak lehetőségünk nyílik rá, példamutatással, példaadással, beszélgetéssel, rávezető kérdésekkel adjuk át, illetve tudatosítjuk a gyerekeknek a szeretet-nyelv megnyilvánulásait. Ösztönözzük a gyerekeket az őket körül vevő emberek felé a szeretet gyakorlására, hiszen Jézus erre tanít minket.
Például irányított beszélgetés közben kérdésekkel:
– Hogy szereted anyát, apát? Hogyan fejezed ki a szeretetedet?
– Hogyan tudsz barátot szerezni? Hogyan látod a másikat?
– Honnan tudjuk azt, hogy szeretve vagyunk?
– Mivel tudnád meglepni? Minek örülne?
Érzelmi megnyilvánulások kifejezésével és megnevezésével játék közben.
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” /Jn3,16/
A parancsolatokról
„Hajtsátok végre rendelkezéseimet, tartsátok meg végzéseimet. Hajtsátok végre azokat, akkor biztonságban lakhattok azon a földön.”
3Móz. 25.18
A Biblia olyan Isten népe számára, mint egy iránytű. Amikor olvassuk, egyre jobban elmélyül kapcsolatunk az Úrral. Megismerjük Istent megmerülünk a szeretetében, megtanít minket különbséget tenni jó és rossz között, elvezet a teljes igazságra.
„Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.”
János 8:31-47
Isten végzéseiről, parancsolatairól beszélünk projektünk 3. felében, a gyermekeknek. Miért fontos, hogy ismerjük a parancsolatokat? Miért kell betartani? Egyáltalán miért kell szót fogadni? Mi sokszor azt gondoljuk megtudjuk egyedül is csinálni. Nem kell más segítsége. Azonban Isten egy jó Atya, a világosság Atyja, aki gondoskodik rólunk. Nem csak teremt, hanem fenntart és segít. Az írás határokat ad jó értelemben. Megmutatja a különbséget jó és rossz között. Azért, hogy jó dolgunk legyen.
Jézus mindig odament az Atyához, nem a maga feje után ment. Kért és kapott tanácsot, eligazítást, útmutatást. Ezt kell nekünk is megtanulnunk, és ezt átadni gyermekeinknek.
Jézus azonban nem a félelem, a kényszer szülte engedelmességet várja el, hanem a szeretet általi engedelmességet, azzal a bizalommal, hogy Ő tudja, hogy mi a legjobb nekünk.
Ez az engedelmesség nagy örömöt ad.
„Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. 10Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. 11Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen.”
János 15.9-11
Halljuk meg Isten szavát, forgassuk a szívünkbe és cselekedjük az akaratát. Ekkor nyerünk áldást magunknak, és a körülöttünk élőknek.
Ábrahám elindult isten hívására egy olyan helyre, amit nem ismert. Hitt Istennek, figyelt a szavára, felismerte és elindult. Végül elnyerte az ígéretet.
Ebben a hitben tanítsuk mi is a gyerekeket Isten szavának meghallására, elfogadására, azért, hogy jó dolguk legyen.